A Bin-Jip idén márciusban mutatkozott be, Harcsa Veronika és Kaltenecker Zsolt mellett Gyémánt Bálint gitározik, Andrew J pedig a ritmusokat, a hangmintákat hozza és szkreccsel.

Aki nem vágyik több gigás videókra, az kisebb méretben is letöltheti, de akár a youtubon is megnézhető. A felvétel amúgy igazi közönség közüli élményt nyújt látványban, meglepően jó minőségben, ráadásul a hang miatt sem kell senkinek aggódni, azt ugyanis maga a zenekar rögzítette és adta oda a DVD-t készítőknek.

A kislemez október 4-én kerül forgalomba, valamint ez a dal része lesz Robbie következő lemezének is, mely a 20 éves szóló énekesi pályafutását követi végig.

A csapat később profi vizekre evezett, saját dalaikkal is nagy sikert aratva. Debütáló lemezük slágerét, a Szandált maga Antal Nimród rendezte videoklippé, aki ugyanezen ötlet alapján készítette el 2003-as Kontroll című filmjét. A Warpigs Quartz című lemezéről hamar rádióbarát szám lett a Monte Carlo.

Az eléggé zaklatott életű gitáros első jelentősebb bandája a Birds volt, azután játszott Jeff Beck együttesében mint basszusgitáros és a Facesben is. A 7o-es évek közepén került a Rolling Stonesba és amellett, hogy állandó tag lett a “kövek” között, időnként megjelentetett egy-egy szóló lemezt is. Más előadók lemezein is közreműködött, játszott Bob Dylan, Eric Clapton, Prince, David Bowie, Bo Diddley, Ringo Starr és Aretha Franklin albumain

Magánélete botrányokkal terhes, legutóbbi balhéja viharos válása  a nála mintegy negyven évvel fiatalabb orosz származású feleségétől Jekatyerina Ivanovától. A hölgy többek között azt hozta fel válóokként, hogy voltak napok, amikor Ronnie megivott egy liter töményet, nyomott hozzá némi kokaint és elszívott ötven cigarettát…

Úgy gondoltuk, hogy az idei nyarat egy rendhagyó válogatás lemezzel zárjuk. A Clubbers Guide Balaton 2010 az elmúlt időszak legtermékenyebb hazai producereinek egy-egy új dalát vette egy csokorba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy hosszútávú sorozat első darabjaként mutassa be az adott  év nyarának elektronikus zenei legjobbjait. Íme az illusztris előadó lista a teljesség igénye nélkül: Náksi & Brunner, B-Sensual, aka Bárány Attila, a The Flamemakers, Wayko, Andro, és Antonyo, DJ Junior, Sterbinszky, Hamvai PG, DJ Wallas, DJ Newl, és természetesen a CLS Music házi producerei:Karányi, Andrewboy, Compact Disco és Collins and Behnam. A jól ismert nevek mellett természetesen több feltörekvő tehetség művét is beválogattuk, hogy minél teljesebb képet adhassunk arról, milyen volt nekünk az idei nyár a Balaton partján. Töltsétek le és hallgassátok!

clubbersguidetobalaton.hu

A lemez természetesen CD formátumban is megvásárolható a www.zenewebshop.hu oldalról!

(Budapest, Dürer-kert – szeptember 3., péntek, 19:00)
Az amerikai Jars of Clay több mint hatmillió albumot adott eddig el, egymás után három Grammy-díjat nyert, több ezer teltházas koncertet adott és mindeközben megalapította a Blood:Water missziót, amelyen keresztül tiszta vizet és fertőzésmentes transzfúziót biztosít Afrika AIDS sújtotta területein.
A zenekar bemutatkozó dala, az 1995-ös Flood meghódította a keresztény és a világi slágerlistákat is . Azóta a Jars of Clay elképesztő karriert tudhat maga mögött, amelyet a kompromisszum nélküli zenei elképzelések, a határozott világnézet, és a fáradhatatlan humanitárius tevékenység jellemez.

Full Blast (D/CH)

(Budapest, Jubileumi Újbuda Jazzfesztivál, A38 Hajó – szeptember 3., péntek, 21:00)
Az Újbuda Jazzfesztivál első estjére Peter Brötzmann, az európai jazz élő legendája legkeményebb formációját, a Full Blast-et hozza. A Full Blast-ben Brötzmann maga mellé állított két kiváló svájci zenészt, Marino Pliakast basszusgitáron és Michael Wertmüllert dobon, s ami létrejött, az jobb besorolás híján egyfajta jazz-metál, Brötzmann valamennyi formációja közül is talán a legütősebb. Olyan hihetetlen energia szabadul fel koncertjeiken, amelyben a hangok egyetlen folyamatos szólammá olvadnak össze, olyan hangzássá, mint amilyen a világ keletkezésekor szólhatott.

I. Hazai Django Reinhardt Fesztivál

(Budapest, Gödör Klub – szeptember 4., szombat, 19:00)
Django Reinhardt idén lenne száz éves. Az európai jazztörténet megkerülhetetlen alakját hazánkban kevésbé ismerik, pedig játékával műfajt teremtett. A belgiumi sinti (szinti, szintó) cigány származású Django 1934-ben Stéphane Grappelli hegedűművésszel megalapította a Quintette du Hot Club de France nevű zenekart, mellyel útnak indították az azóta is leginkább belga, holland és francia cigány zenészek által játszott manouche vagy gypsy swing stílust.
A műfaj hazai képviselőiben már évek óta megfogalmazódott a gondolat, hogy egyszer közösen egy nagyobb rendezvény keretein belül lépjenek a szélesebb nyilvánosság elé és ráirányítsák a figyelmet az itthon kevéssé ismert de szűk körben igen népszerű műfajra. Az idei jeles évfordulónál nem is lehetne alkalomszerűbb időpont az I. Hazai Django Reinhardt Fesztivál megrendezésére.

Matisyahu (USA)

(Budapest, Zsidó Nyári Fesztivál, Syma Rendezvénycsarnok – szeptember 5., vasárnap, 19:00)
Első hallásra talán különösen csenghet, hogy egy hagyományőrző zsidó származású fiatalember a reggae-hez nyúl, majd azt jól nyakon önti egy kis hip-hoppal, rock elemekkel fűszerezi és még haszid zsidó motívumokat is belekever (nem beszélve a dalok szövegéről, ami az előadó szerint univerzális értékekről szól), de ha valaki hallotta Matisyahu Live At Stubbs című koncertlemezét, akkor meggyőződhetett arról, mennyire jól működik ez az egész zenei egyveleg. Matisyahu a toastolás különböző történeti manifesztációit, a kántálást, a rappelést és a reggae éneklést olvasztja össze.

Jello Biafra and the Guantanamo School Of Medicine (USA)

(Budapest, West-Balkán – szeptember 5., vasárnap, 20:00)
Amerika korbácsos embere, a legendás Dead Kennedys ex-frontembere, Jello Biafra többek között olyan arcokból verbuválta össze saját zenekarát, mint az azóta már kilépett Faith No More bőgős Billy Gould, vagy az őt pótló Rollins Band és Butthole Surfers egykori tagja, Andrew Weiss, és tavaly októberben le is tették az asztalra a The Audacity Of Hype című albumot. A régi fanok legnagyobb örömére a lemez dúskál a Dead Kennedys-re oly jellemző innovatív tempóváltásokban és kifinomult gitárriffekben. Biafra pánikbeteg hangja se változott semmit, vagyis mintha csak egy újabb DK albumot hallgatnánk enyhe detroiti proto-punk hajfestékkel lefújva.

Fatima Spar and the Freedom Fries (TUR-AT)

(Pécs, PánBalkán Art Piknik, Barbakán Várárok – szeptember 5., vasárnap, 20:30)
Az elbűvölő, török származású énekesnő által vezetett, eklektikusan nemzetközi felállású, főként a Balkán országaiból származó Fatima Spar & Freedom Fries nem először jár Magyarországon, korábban már hatalmas sikert aratott az A38 Hajón és a Mediawave Fesztiválon is. És nem érdemtelenül: a zenekar laza dzsesszbe oltott világzenéje, charlestonnal kevert klezmer-muzsikája felhőtlen és igazán táncos szórakozást ígér. A zenekar az élő fellépéseken csillogtatja meg igazán erényeit: remekül hangszerelt, vidám és kedves, dzsesszes muzsika, egy bájos dizőzzel, aki pillanatok alatt egyedülálló atmoszférát képes teremteni.

Dub Pistols (UK)

(Budapest, Zöld Pardon – szeptember 3., péntek, 20:00)
A londoni Dub Pistols-t Barry Ashwort alapította 1996-ban. A dubot, bigbeatet, skát, hiphopot, breakbeatet játszó formáció többi tagja a producer és Jason O’Bryan, a dalszövegíró T.K Lawrence, a gitáros John King, és a lemezjátszók mögül Steve Hunt.
A csapat 1996-ban a “There’s Gonna Be a Riot” és a “Best Got Better” kislemezekkel debütált, ezt 1998-ban a “Point Blank” címmel albumuk követte, melyet azóta is alapműként emlegetnek.
Számos filmzene készítésében is részt vettek, többek közt a Penge 2 (Blade II), vagy épp a Rossz Társaság (Bad Company) című filmekben. Ezenkívül rengeteg remixet készítettek különböző előadóknak: a Limp Bizkit-től a Crystal Method-on keresztül egészen Moby-ig.

A Ten Years After gitárosa a ’8o-as évek elején járt először nálunk, a BS-ben, Debrecenben, Miskolcon és Pécsen játszott (a Prognózis volt az előzenekar), de utána többször is láthattuk a Pecsában, a Harley Fesztiválon és 1994-ben a Tabánban, ahol a Woodstock-i fesztívál 25 éves évfordulójára rendezett koncert sztárvendége volt. A ’68-ban alakult TYA első sikereit a londoni Marquee Clubban aratta, de a nagy befutás Woodstockhoz köthető, ahol az “I’m Going Home” 12 perces előadásával a fesztivál legnagyobb sikerét hozták. Lee-t elnevezték “Woodstock hősének”, beírta nevét a rock aranykönyvébe. A TenYears After 1973-ig létezett, azóta saját zenekarával járja a világot, több mint 2o lemezt készített, legutoljára a 2oo7-es Saguitar látott napvilágot. Öt évvel ezelőtt koncertezett utoljára Magyarországon,a rock and roll, a blues és a rock ötvözetével minden koncertje óriási élmény. (több ilyen élményben volt részem, mint az első magyar turné és a tabáni buli műsorvezetője… H.G.)

Steve Winwood viszont még soha nem volt hazánkban, így az ő koncertje igazán különleges csemegének számít. Mikor első jelentősebb zenekara, a Spencer Davis Group 1966-ban Budapesten lépett fel, ő sajnos már nem volt tagja a csapatnak, így a nagy találkozás elmaradt, de most minden bepótolható. Későbbi zenekarai, a Traffic, a Blind Faith, a Go egyaránt nagyon jelentősek a rocktörténetben, csakúgy mint önálló alkotásai. A Rolling Stone magazin a világ 1oo legjobb énekese között a 33. helyre rangsorolta, de zongorajátéka és szerzői munkássága is nagyon fontos. “Higher Love” című dala 1986-ban első lett a Billboard listán, több mint 9 millió lemezét adták el, olyan muzsikusokkal dolgozott együtt, mint a Who, George Harrison, Christina Aguilera, Billy Joel. Lou Reed, a Grateful Dead, Eric Clapton és Paul Weller.

Az estét Breaking Blues fogja kezdeni. A fiúk Magyaroszág egyik legígéretesebb swing, boogie-woogie zenekara, élén Kőhalmi Andrással a fiatal szájharmónika vírtuózzal akit már jól ismerhetnek a Tenderfoot Blues Unit-ból és Miroslav Naydenov-val bolgár gitár tehetséggel.

Végül a Vadvirágok Blues Band lép színpadra. Róluk annyit kell tudni, hogy a fiúk már három év közös zenélésen és kürülbelül 200 koncerten vannak túl, valamint több magyarországi és külföldi turnén. És már játszottak olyan nemzetközi blues sztárokkal, mint Sugar Blue vagy Eric Sardinas és jövő év elején Johnny Winter-rel lépnek fel Szófiában. A fiúk a blues-ból indulva a funky-n át a rock’nroll-ig mindent összegyúrnak egy eléggé sajátságos műsorba.

Idén is felléptek a Sziget fesztiválon és két érdekes esemény is fűződik magyarországi koncertjeikhez. Első, 1984-es budapesti fellépésüket a BS parkolójában rendezték meg, mert a szervezők féltették a csarnok épségét és a befogadóképesség is csekélynek bizonyult, két évvel ezelőtt pedig a  szép emlékű PonFm rádió jóvoltából hat rajongó felmehetett a színpadra és együtt énekelhetett Dickinson-nal.

A Gödör Klub egész évben változatos programokat kínál. A nyár különösképpen jó, hiszen ott van az óriási teraszuk, a belváros nyüzsgő melege, a hűs koktélok, és a kellemes koncertek, amikre szívesen járunk. Egy-egy szebb estén akár több ezer ember is tiszteletét teszi Magyarország egyik vitathatatlanul legjobb kulthelyén. Az itt megrendezett bulik nagy százalékkal jól sülnek el: mindenki makonya részeg, megy a tánc, a zenekar a mennyekben, a helyszín, a hangulat ötös.

Kell ennél több? Persze, hogy kell.

Alig hogy ismét beindul a suli, és beköszönt a szép színeiről híres ősz, a Gödör újabb feledhetetlen (immár nyárbúcsúztató) partival rukkol elő. Az egyik, általam legjobban várt fellépő, az elmúlt két év talán legpozitívabb pop-meglepetése: a Larry Hangman. A srácok az utóbbi tíz évben – mióta zenei ambícióik vannak –, nagyon hosszú és rögös utat tettek meg a hőn áhított elismertség felé. Bár kezdetben inkább a goth és egyéb gruftisabb stílusokban gondolkodtak, de a sokévi tapasztalat és a kiadók szüntelen szőrözése új, szélesebb körökben is emészthető hangzások felé sodorta őket. 2009-ben, összegezve a trendeket és a rutint megalakult a mára befutott brigádnak mondható Larry Hangman duó. Mostanság a legjobb rádióadók játsszák a zenéiket, több zenei portálon ott díszelegnek, mennek a klipjeik, az emberek dünnyögik a „Fogyasztó” és a „Siesd el!” című dalaikat, szóval sínen van minden.

Hogy hogyan is jellemezném mindazt, amit tolnak?

Velejéig modern tánczene, minden, most futtatott elektro-muzsikát ötvöző, dinamikus, bohém szinti-pop. De nem is akármilyen! Itt nem egy fiúcsapatról van szó, akik nyálas színpadi elsülésekben jeleskednek és szájban olvadós sramlit csinálnak, hanem sokkal inkább olyan fickókról (név szerint: Kanász Dusánról és Tisch Bálintról), akik egy feledhetetlen buli alapemberei. Ez nem kamu.

Az este további részében a Kárpát-medence David Bowie-ja, azaz Frenk ad nyomatékot a zenéjének és szövegeinek. Frenk új lemeze zseniális, erről hamarosan olvashattok a MyMusic oldalain is. Az este másik nagy buli-bandája az egykoron a Kistehén Tánczenekarból megpattant tagokból verbuválódott Intim Torna Illegál, amelynek nagyot szólt eddig a 2010-es év, hiszen pillanatok alatt nagy kedvencek lettek a srácok.

Gyanúsan jó buli lesz, sok jó zenével, arccal és mindennel, ami egy cool estéhez kell.

Gary Barlow és Robbie Wiiliams közös ‘Shame” című dala, amely az együttes feloszlása körüli időszakról szól, volt az előfutára a közös jövőnek. A dolog mögött az is állhat, hogy miközben a Williams nélküli társulat 2oo5-ös újjáalakulása óta egyre sikeresebb, Robbie-nek nem megy valami fényesen mostanában. A Take That körüli felhajtás valószínűleg jót tesz majd szólókarrierjének, így érdemes belevágnia ebbe a kalandba.

Az 199o-ben Manchesterben alakult énekes társaság összesen több mint 4o millió albumot adott el , 11 első helyük volt a brit toplistákon, és 5 nagylemezük is listavezető poziciót ért el. A legsikeresebb fiúcsapat több Brit Awards díjat is kapott és mindvégig a sikítozó tini csajok imádata kísérte őket. Williams ’95-ben lépett ki és nagyon sikeres szóló karriert futott be, de a többiek a ’96-os feloszlás után 2oo-ben ismét összeálltak, kiadtak egy Greatest Hits válogatást, majd két albumot és ismét a régi fényben tündökölnek. Robbie beszállása tovább fokozza majd a hisztit, amelynek jelentős lemezeladás és sikeres turné lesz az eredménye.

Nálunk talán kevésbé ismert az együttes, de Amerikában és Kanadában a kultikus csapatok közé számítanak. 1973-ban alakultak, a vezető szerep a két Wilson nővéré, Ann énekel és fuvolázik, Nancy gitározik, mandolinozik, zongorázik és énekel. Mellettük Michael Derosier, Roger Fischer, Steve Fossen és Howard Leese voltak az alapítók, de ez ma már mitsem számít, annyian játszottak az elmúlt évtizedekben a zenekarban. A hard és a folk társításából született muzsikájuk első eredménye az 1975-ben megjelent Dreamboat Annie album lett, amelyről három nóta felröppent a slágerlistákra és ez megalapozta további sikereiket. Következő lemezeik is milliós példányszámokban fogytak egészen a ’7o-es évek végéig, amikor Fischer távozása megviselte az együttest. 1985-ben lettek ismét sikeresek a Heart című albummal, amelyről ismét három nóta került a legjobbak közé és ekkor már Európát is meghódították, az angol listán is az élvonalba kerültek. Balladáik, popos, de helyenként nagyon keményen rockos nótáik máig a felszínen tartják őket, eddig 35 millió lemezt adtak el.

Legutóbb 2oo4-ben jelentkeztek lemezzel, tehát elég hosszú idő után érkezik az új korong, amelyen 13 dal található, dvd is kíséri, no meg persze turné is, amely Észak-Amerikában indul, novemberig tart, de szó van jövő évi európai fellépésekről is.

Az 1972-ben alakult együttes a világ egyik legsikeresebb popzenekara volt, nevüket a négy tag  Agnetha, Björn, Benny. Anni-Frid neveinek kezdőbetűje adta. (az egyik “B”-t azért fordították meg, mert létezett már ilyen néven egy svéd halfeldolgozó). ”74-ben az Euroviziós dalfesztiválon robbantak be a köztudatba “Waterloo”, című számukkal és ezzel elindult  a pop történetének egyik legnagyobb karrierje. A négy nagyon szimpatikus fiatal kedvessége, a szerkezetileg is kitűnően összerakott, dallamos  nótáik hallatlanul népszerűvé  tették őket .Csaknem 1oo dalt írtak és adtak elő, albumaikból több mint 35o millió példány fogyott és  a mai napig is folyamatosan vásárolják őket. Slágereik tömege felsorolhatatlan, csak néhány cím izelítőül: Mamma Mia, Souper Trouper, Dancing Queen, Money Money, Honey Honey  és így tovább, és így tovább…

1982-ben oszlottak fel, de népszerűségük azóta is töretlen, rengeteg könyv jelent meg pályafutásukról, a zenekar életét bemutató Mamma Mia musical világsikert futott be, bemutatták Torontoban, Kuala Lumpurban, Moszkvában, Tokioban, Las Vegasban, Koreában, Mexicóban és természetesen nálunk is Néhányszor felröppent a hír, hogy egy koncert erejéig újból összeállnak, de ezek nem bizonyultak hitelesnek. Talán nem is baj. Az Abba legendája így szép, az egész világ nagy szeretettel emlékszik rájuk és fújja  dalaikat az idők végezetéig.