Az élet a legnagyobb rendező a világon. Pár nappal ezelőtt a Beach Boys ötvenedik születésnapja alkalmából elmélkedtünk arról, hogy közel van az az időszak, amikor a beat és rock korszak legnagyobb bölényei lassan abbahagyják. Tessék, máris itt a hír, hogy jövőre búcsúturnéra indul a Rolling Stones. Ha pedig nem lesz Rolling akkor talán vége a rock and rollnak.

2o12-ben lesz 5o éves a banda, előtte egy évig tartó gigaturnéval köszön el a világtól a legnagyobb rock and roll zenekar. A dobos Charlie Watts immár 7o éves, Jagger és Richard 66 és az “ifjonc” Wood is 63. Kihúzták ameddig csak lehetett, de mégis szinte hihetetlen, hogy ez a zenekar nem lesz többé. 1962 július 12-én, amikor először álltak a Marquee klub színpadán még senki nem gondolta, hogy a rocktörténelem egyik legnagyobb bandája született meg. Első kislemezük, egy Chuck Berry feldolgozás, 1963-ban került a polcokra és rögtön bekerült a legjobb harminc dal közé. A szelíd, jól fésült Beatles mellett ők képviselték a vadságot, ők voltak az imádnivaló borzasak, csúnyák, az igazi lázadók. A rajongók rögtön két pártra szakadtak, voltak “beatleszesek” és “rollingosok”, akik órákig tudtak érvelni a két csapat nagysága mellett. Persze az igazság középen keresendő és található meg, ugyanis ez a két zenekar jelentette mindazt, amit a beat és rockzene sugárzott és nem csak zeneileg, hanem hangulatilag is. Ami a Beatlesnél Lennon-McCartney, az a Rollingnál Jagger-Richard, ami a Beatlesben lázadás, az a Rollingban még inkább az. Amig a liverpooliak a négy fiú egységével hódítottak, addig a londoniak elsősorban Jagger zsenialitásának és a többiek különböző “fazonjának” keverékével arattak sikert. Brian Jones halála és Bill Wyman kiválása sem tette padlóra a zenekart, kábítószeres, alkoholos botrányaik sem befolyásolták a rajongók szeretetét, sőt növelte az igazi “sex and drugs and rock and roll” banda nimbuszát. A külsőségeknél, a balhéknál azonban sokkal fontosabb a zene, zseniális dalok tömegét írták, a “Satisfaction”, a “Paint It Black”, a “Get of Off My Cloud”, a “Honky Tonk Woman”, a “Jumpin Jack Flash”, az “Angie”, a “Start Me Up” és sorolhatnánk a végtelenségig, mind-mind a rock legnagyobb dalai közé tartoznak.

A Rolling Stones maga a rock, maga a XX. század második fele, mindaz amit az akkori fiatalok éreztek és ami ma is ugyanúgy hat mint ötven évvel ezelőtt. Feloszlik a Rolling? Nem igaz. Ha ez mégis megtörténik egy korosztály fogja nem csak kedvenc zenekarát, de önmagát is elsiratni.

Comments are closed.